|
A Gyűrű verse:
Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfeket földjén, sűrű árnyak mezején.
Vers a mágusokról:
Tudod-e a tant
jöttek ők öten
egy tért vissza csak
Középfölde őket
míg Dagor Dagorath
Hogy hallotad az
Nyugati Urak
Eltűnt ezer út
s Manwe hallgat hogyha
Hol hajdan Nyugat volt
alvó füledbe fújta
csöndjében a hírt,
elfelejtett tájról
évek tengerén át
Az Első Király
Szauron, a végső
titkok titka volt-
ősi messzi tájról,
a többi soha többé,
nem keresei már
nem jő és a Düh.
Amanföldi hős
tanácsát a titkost?
erre vezető,
halandókra lel.
onnan hozta szél,
egy feket éjjel
hozta hűvösen
elsülyedt időből
a töprengő észig
emlékében él még
végzetes veszély...
A Tenger, a Tenger vár! A sirályhad víjjog,
Tombol a szél ma, fehér habokat vet a szirtfok.
Nyugatra, nyugatra, a nap is oda bólong;
Hallod-e szavukat, szürke hajó, mondd?
Embereim szava szól, kik előttem járnak;
Már jövök, én sem bújok, bár itt óvnak az ágak.
Ég veled, otthon, órák s évek hullnak romolva;
Vigyen a vizek hátán magány jelvénye, vitorla!
Végső Part, hullámaid itt még fájnak a szívnek,
Elveszített Sziget, édesen árad rólad az ének,
De vár Eressea, Tündehon, ott nem lel soha szem ránk,
Ősz sincs, nyár lobog egyre, örökre miénk ez a szent láng!
Aragorn verse a holtak ösvényén:
Hosszú árny hever ország hosszán,
sötétség nyugat-seprő szárnya.
Remeg a Torony: királykriptákhoz
végzet közelít. Kelnek a Holtak;
mert jön az esküszegők órája:
Erech KÖvénél állnak megint majd,
kürt a hegyek közt harsan, hallják.
Kié e kürt majd? Ki hívja őket,
félhomályból, feledett népet?
Kinek esküdtek, örököse annak.
Északról érkezik, szükség űzi:
Holtak Ösvényének Kapuján át.
A palantírok verse:
Szép szál hajók s királyok,
Ó, háromszor három!
Elsülyedt földről, hogy jöttek
Zúgó tengeráron?
Csillag hét és kő is hét,
S egy fehér fa, látom.
Theoden király sírverse:
Éjkomor kételyből nap keltére eljött,
lovagolt dalolva, tündökölt a kardja.
Véle remény ébredt, vége is remény lett;
túl a halálon, túl minden átkon, vágyon,
futáson és akaráson: ragyog glóriásan!
Frodó búcsúdala:
Az úton mindig várható
Rejtek-kapu, orv forduló;
S bár gyakran jártam erre már,
Egy nap titkok ösvénye vár;
Ne várj hiába, várj, megyek,
Hold-Túl-Nyugat, Nap-Túl-Kelet!
A! Elbereth Gilthoniel!
silivren penna míriel
o menel aglar elenath,
Gilthoniel, A! Elbereth!
Emlékezünk, hull szívre jel
E fák alatt, távoli tájon,
Nyugati Tenger, csillagod látom!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
